A Honvéd Férfikar 2016. június 5-én adott hangversenyt a Zenetudományi Intézet "Bartók és a magyar kórusirodalom" címmel megrendezett programsorozatában. Az Erdődy-palotában lezajlott esemény több volt jól szerkesztett koncertnél. A műsorszámok tartalmi építkezése, és darabok szuggesztív előadása olyan személyes kapcsolatot teremtett a közönséggel, amely párját ritkítja a hangversenytermekben. Az elhangzott művek: Bartók: Négy régi magyar népdal, Elmúlt időkből, Székely népdalok. Kodály: Felszállott a páva, Wir haben heiss gestritten, Huszt, Isten csodája. Csemiczky: Quaestio ardua et difficilis. Orbán: Daemon.

A megszólalás természetessége és sokszínű dinamikája, a szöveg tökéletes érthetősége egyként dicséri az este karnagyát, Riederauer Richárdot, és a férfikar zenei tudását, tagjainak előadói képességeit.

A koncert során a magyar önazonosság, az „itt valahol, ott valahol négy-öt magyar összehajol” élményét élhették át a résztvevők.

Ritkán hallható zenei csemege volt Kodály 1954-ben keletkezett, egyetlen német nyelvű kórusműve Ferdinand Gregorovius tollából, melyben azt panaszolja fel, hogy miért nem segített nekünk senki sem a 48-as szabadságharcban. Mintha csak 56-ra írta volna Kodály… A magyar sors összes főbb témáját érintette a koncert: pattogott a bot a deres nevű népi hangszer emberhúrján, de mégis: hálát kell adnunk Istennek, hogy még áll hazánk. De már hogyne állna, mikor még a püspök Janus Pannonius is arról értekezik pajzánul, hogy "cur penem cunnus"?! A hangverseny végén az énekkar kivételesen derűs pillanatokat szerzett közönségének Csemiczky és Orbán kortárs műveinek briliáns megszólaltatásával.

s.a.

2016. June 08.