Shakespeare egyetemes művészetében megvan minden, ami drámai az ember életében – mondja Szerb Antal. A Lear király: a fiatal és idős generációk szembenállásának, az ember széthulló világának monumentális tragédiája.

Ezt a drámai dinamikát formálja sodró erejű zenei anyaggá Aribert Reimann Lear c. operájában. A művet a január 28-i nyilvános főpróbát és a január 30-i, magyarországi bemutatót követően öt alkalommal láthatja a közönség az Operában február és május folyamán.

A Learben közreműködő Honvéd Férfikar bravúrosan teljesíti feladatát, a Lear nem mindennapi nehézséget jelentő kórusanyagának megszólaltatását. Az 1978-ban komponált zene a schönbergi és weberni hangzási hagyományok jegyében, sokrétegű tonalitással és bonyolult ritmikával megkomponált mű, amelyet nem lehet intonációs támpontokra támaszkodva megszólaltatni, ezért az egyes énekkari belépéseknek mintegy automatikussá kell válniuk. A férfikar kiemelkedő szakmai tudását és színpadi képességeit egyaránt fényesen igazolja ebben az énekest próbáló produkcióban nyújtott teljesítménye.

Jean-Pierre Ponnelle legendás rendezését Anger Ferenc állította az Operaház színpadára. A kosztümök és díszletek lenyűgözőek: egyszerre korhűek és modernek. Az előadás jó példa arra, hogyan kell és lehet ma Shakespeare-t és modern operát játszani, hagyományok és modernitás egymást megtermékenyítő, egészséges  egybeötvözésével.

Az fotókból készült egy VIDEÓ

2016. január 27.