"A Nagy Háború zenei vonatkozásával először a Bartók Béla által Békésgyulán gyűjtött népdal, a "Fiumei kikötőben megáll egy gőzhajó" kezdetű katonadal révén találkoztam.
Jónéhány szövegváltozata van, szinte mindig aszerint, hogy az ezt éneklő honvédek hol vonultak be katonának. Énekelték "Nagyváradi kikötőben" kezdettel is, pedig a Sebes-Körösön aligha jártak gőzhajók. Talán nem is véletlenül született ez a változat, hiszen Gyula és Nagyvárad között nem nagy a távolság, és tudjuk, hogy a nagyváradi bakák derekasan kivették részüket a doberdói harcokból. Az én szülőfalumból (ma már város!), Sarkadról is Nagyváradra vonultak be a legények. 
Én még találkozhattam idős férfiakkal a falumban, akik részt vettek az I. világháború harcaiban, és többé-kevésbé épen tértek haza a frontokról. Mesélni nem szívesen mesélték az emlékeiket, amelyek amúgy nem voltak kívánatosak az ötvenes– hatvanas években. Jobb volt hallgatni róla. 
A vesztes háború, és az azt követő trianoni diktátum súlyos csapás volt az ottaniak életére, hiszen ügyeiket intézni, termékeiket eladni általában a 20 kilométerre lévő Nagyszalontára, vagy a távolabb lévő Váradra jártak. Az új határ mindent megváltoztatott.
Évtizedek múltán először járhattam kórusverseny tárgyában Goriziában, az Isonzo felső völgyében, ahol egy hatalmas osszáriumban rengeteg magyar nevet találtunk. Egyik társunk megtalálta nagyapja tábláját is. Ettől kezdve évtizedeken keresztül izgatott a történet, több okból is: 
Az egyik, hogy talán ez volt az utolsó olyan katartikus esemény, amelyben még népdalok születtek?
A másik, hogy miként lehetett az, hogy a bakák, akik nem akartak háborúzni, mégis az utolsó leheletükig helytálltak?
Az első ok mint muzsikust izgatott, a másik pedig mint embert. 

Minél több ismeretre tettem szert az évek során, annál inkább izgalmas, mélyen emberi világ tárult fel előttem, és amikor elérkezett a háború kitörésének századik évfordulója, fontosnak tartottam, hogy valamiképpen zenei emléket állítsunk a háborúban becsülettel harcoló katonáknak. 

Öt kitűnő zeneszerző írt műveket ebből az alkalomból. 

Ma ezek közül háromt kantátát hallhatnak a Nagy Háború hőseire emlékezve a Magyar Kultúra napján, reprezentálva egyúttal azt is, hogy a magyar zenekultúra él és virágzik, és nem feledi őseit!"

Strausz Kálmán

2020. január 04.