Telt, bársonyos hang és kivételes előadói tudás: a Honvéd Férfikar február 19-i, "Ismeretlen férfikarok" c. koncertjéről szóló beszámoló élére ez a két gondolat kívánkozik. Harmadiknak pedig az egység. Az egységes és szépen kimunkált hangzás élménye, és a koncertélmény egysége, amely a tudatosan megszerkesztett darabválogatáson alapult. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megrendezett hangverseny, amelyen három évszázad ismeretlen és ismert zeneszerzőinek ismeretlen férfikari műveit szólaltatta meg a kórus a cappella és kamarazenekari kísérettel, nem csak művészi, de szellemi téren is különleges élményt kínált közönségnek.
A nyitódarab Jacob Handl (Jacobus Gallus) motettája, a Natus est nobis volt. "Ez egy igazi régizenei darab. Hallani, hogy a zeneszerző milyen jól bánik az énekhangokkal" – mutatta be a darabot Strausz Kálmán, az est karmestere, aki egy-egy szakmai megjegyzéssel, a művészi megformálás titkaival és nehézségeibe való beavatással, zenetörténeti érdekességgel is szolgált.
A következő két mű Juan Crisóstomo Arriaga baszk zeneszerző alkotása, az O salutaris hostia és a Stabat mater volt. Amikor Cherubini meglátta a Stabat mater kottáját, így kiáltott fel: – Ezt ki írta? Ez nagyon jó! A zenekari kísérettel előadott két mű csodálatos játékossággal és életszerelemmel telve szólalt meg, a téma ellenére is, ami igazán érthető, ha tudjuk, hogy egy tizennyolc éves zeneszerző volt alkotójuk.
A következő két zeneszerző, Friedrich Silcher és Peter Cornelius a német kórusirodalom meghatározó alkotói. "Műveik látszólag egyszerű művek, gyakran népdalok megharmonizálva. A dallam a prímtenorban van, a szólamok homofón módon mozognak – mégis a daléneklés komoly iskoláját jelentik, hiszen esetükben egyszerű eszközökkel kell érzékeltetni a mondanivalót. És nem lehet a versszakokat háromszor-négyszer egyformán elénekelni." – hallottuk a zenetörténeti ismertetőben.
A végtelenül egyszerű és a végtelenül bonyolult a végtelen felé törekvő német lélek két adekvát kifejezési formája – fogalmazhatjuk meg a filozófus Prohászka Lajos (A vándor és a bujdosó) nyomán. Richard Strauss: Liebe című műve, amely a szerelmes eggyéolvadásról szól, ennek a német szellemnek egyik legmagasabbrendű művészi megtestesülése, amelyet ezen az estén a Honvéd Férfikar műhöz méltóan magas színvonalú előadásában élvezhettünk.
A koncert befejező két száma, Jean Sibelius, a "finn Kodály" Hymne című műve és Volkmann Róbert II. miséjének két tétele, –Kyrie, Gloria- volt. A Honvéd Férfikar Strausz Kálmán vezetésével kitűnő interpretációs készséggel szólaltatta meg ezeket a sokszólamú, bonyolult szövetű zeneműveket, kivételesen szép estét szerezve közönségének.

Szerző: Simó Anna

2016. február 23.